Ha egy férfi szereti a párját, akkor a házimunkában is segít!

Kövezzetek meg érte, de én az utóbbi táborhoz tartozom. Komolyan nem pártolom azokat, akik azzal jönnek: a férfi ne vegyen részt a házimunkában, mert nem az ő dolga. Legfeljebb akkor, ha van kedve. "Édes szívem" menjen csak pihenni, mert egész nap dolgozott és fáradt. Persze, ha valóban alig áll a lábán, akkor menjen.

De máskülönben, miért is? A nő talán nem dolgozott ugyanúgy? Talán a férfi nem hagy morzsát maga után? Nem csinál mosatlant, szennyest, szemetet? Nem ugyanazt a fürdőszobát használja? Közös otthonuk, egy életterük van a feleségével. Akkor mégis miért csak a nőnek kellene takarítania? Közös a pénztárcájuk, ahogy a céljaik is, az életük is. Csak éppen a házimunkán tilos osztozkodni, mert ezek "női" dolgok?

Nem, a takarítás, a rendrakás nem női dolog. Ez egy ostoba sztereotípia. Ha megnézünk egy egyedülálló férfit, ő is kénytelen takarítani, ha nem akarja, hogy ellepje a piszok. Tehát, ha Isten adott neki két kezet, tud vele port törölni, mosogatni, betenni a mosást. A nő hibája, ha erről leszoktatja, vagy engedi, hogy a házasságot követően hátradőljön. Való igaz, egyes férfiak pótanyát, bejárónőt keresnek, de attól még nem kell kiszolgálni ezt az igényt. Csak ha égünk a vágytól, hogy megtegyük.

Bár a legtöbb ember, akit ismerek és hasonlóképpen tett, szörnyen megbánta. Később jött a panaszkodás, hogy miért nem segít a partnere, férje. A panaszkodás pedig állandó vitákat szült. Na és miért? Mert évekkel ezelőtt sosem engedte a kedvesnek, hogy bármit is megcsináljon.

Az is érthetetlen számomra, miért jönnek egyesek azzal, hogy a gyereket nevelő anyukának kell a házimunkát elvégeznie. Úgyis otthon van. Vagy annak, aki állandó home office-ban van. Attól még, hogy otthonról végzi a munkáját, ugyanúgy dolgozik. Végzi a kötelességét. Ettől még nem hárul rá automatikusan a ház körüli teendő. A férfi ugyanúgy levihetné a szemetet.

Egy pasi sem lesz papucs attól, hogy olykor porszívót vagy felmosót ragad. Amelyik jobban tetszik - egy jó kapcsolatban, házasságban ez a része már alku tárgya. Mindenki végezze el azt a házimunkát, amihez több kedve van, vagy ügyesebb benne. Ha a férfi szeret mosogatni, akkor hadd legyen övé ez a feladat! Adjunk neki választási lehetőséget, és örüljünk annak, ha hajlandó valamit csinálni! Ne az legyen, hogy ott állunk felette és rámutatunk a porszemnyi ételmaradékra: ott még maradt egy kicsit.

A maximalista, bizalmatlan nő is vonuljon szépen félre, és bízza a feladatot a kedvesére! Nincs annál szomorúbb, amikor a férfi hajlandóságának a tüzét épp a nő oltja el. Mert szerinte a párja nem képes ugyanolyan jól elvégezni az adott feladatot, mint ő.

Különben meg, aki szereti a párját, becsüli és tiszteli, az nem is hagyná, hogy egyedül sikálja fel a lakást. Egy érett férfi tisztában van azzal, hogy az otthonuk az ő háza is, ő is ott él, neki is ugyanúgy kell gondoznia, takarítania. Méghozzá kérés nélkül is! Nem vár arra, hogy a felesége ossza ki neki a munkát, hanem magától is tudja, hol van a porrongy. De az legyen a legkevesebb, ha szólni kell érte, mert tényleg elfoglalt, fáradt, feledékeny.

Ám ha a felesége megkéri, hogy mossa le az ablakot, akkor zokszó nélkül megteszi. Nem mutatja mindjárt a házimunka-kanyaró tüneteit, hanem bölcsen belátja: elvégzem a rám bízott feladatot, és a feleségem boldog lesz. Márpedig ha ő boldog, akkor én is az vagyok.

A társas kapcsolat egyik nagy előnye a munkamegosztás. Nem csak azért jó ketten lenni, mert van társaságunk, van kivel beszélgetni, szeretkezni, szórakozni. A feladatokat is meg lehet osztani, és meg is kell. Az igazi férfi attól lesz férfi, hogy segít ott, ahol tud, és nem nézi ölbe tett kézzel, hogy helyette is dolgozik a kedvese

Forrás: she.hu